Az egyenáramú szervomotorok működési elve

Az egyenáramú szervomotorok precíz vezérlést érnek el az armatúra feszültségének vagy áramának beállításával.

 

Elektromágneses alapelv: Működési elve az elektromágneses indukció törvényén és a Fleming-féle bal{0}}szabályon alapul. Amikor az áram átfolyik az armatúra (rotor) tekercsen, elektromágneses erőt fejt ki az állórész által generált mágneses mezőben (amelyet állandó mágnesek vagy gerjesztő tekercsek állítanak elő), ezáltal elektromágneses nyomatékot hoz létre, amely a forgórészt forogni készteti.

 

Sebességszabályozási módszer: A közönséges állandó mágneses egyenáramú szervomotoroknál a mágneses fluxus állandó, és a sebességet főként az armatúrára alkalmazott átlagos feszültség beállításával szabályozzák. A modern meghajtók általában impulzusszélesség-modulációs (PWM) technológiát használnak, amely lineárisan változtatja az átlagos feszültséget a tápkapcsolók munkaciklusának megváltoztatásával, sima sebességszabályozást biztosítva.

 

A zárt-hurkú vezérlés megvalósítása: Az egyenáramú szervomotorok a fenti elektromágneses elvek alapján termelnek áramot, és az érzékelő visszacsatolásából és az illesztőprogram számításából álló zárt-hurkú vezérlésre támaszkodnak a bemeneti jelekre adott gyors és pontos válasz érdekében. Szabályozási jellemzői közé tartozik a kis elektromechanikus időállandó és a nagy linearitás, ami lehetővé teszi, hogy a kimenet (sebesség, pozíció) szorosan kövesse a bemeneti változásokat.